Rólunk

Általános iskolában jártam karatézni, majd ezt abbahagytam és újra elkezdtem, majd újra abbahagytam a középiskola közepén. Bejött a "gyúrás", mert hát nagyobb darabnak kellett lenni. 68 Kgról 82-re "gyúrtam fel magam" 20 éves koromra. Aztán abbahagytam a rendszeres gyúrás és inkább kondizás lett belőle, illetve úszás. Azt hiszem az abbahagyom, újrakezdem, félbehagyom jellemző az egész életemre.

Úszni is és bringázni is elég későn tanultam meg. Na persze ez még csak olyan szintű megtanulást jelentett, hogy épp ne fulladjak meg és épp ne dőljek el a jellemzően hozzám képest túl nagy, megörököltöm orosz 24essel.

Az úszásban mérföldkő volt, amikor 1999-ben először úsztam át a Balatont. Szépen leégve jöttem ki a vízből, ha jól emlékszem olyan 2ó 45p-s idővel. 
A futás 2002-ben lett komolyabb az addigi fellángolásoknál. Egy kollégám, aki rendszeresen futott és együtt jártunk meló után kondizni, na szóval vele fogadtunk, nevezetesen, ha ő átússza velem a Balatont, én cserébe lefutom vele a Nike félmaratont. Elkezdődött hát a felkészülés. Amikor 6-7 perces futópados futás is totál kimerített, nem gondoltam volna, hogy ebből félmaraton lesz. De lett - 2ó3p, vagyis 6 perceseken belül sikerült lenyomni. Iszonyat izomláz, fáradtság, ez várt rám.

Ezen felbuzdúlva beizzítottam egy jóbarátomat, aki a következő évben velem tartott a félmaratonon. Ő viszont montizott, cserébe hát nekem is kellett vennem egy alap gépet. És hát összeállt a kép. Eger, 2005. Az első terep triatlon verseny. Ekkor éreztem, hogy ez a vonal az ami leginkább fekszik.